Daloló Balla Eszterrel

Felnőtt létünkre óvodás emlékek törtek elő belőlünk a Géza termünkbe szervezett programot figyelve. A kicsik Eszter utasításait követve mutatták, hogyan megy egy törpe, majd pedig egy óriás. A bemelegítő torna után dalok kíséretében további játékos feladatok következtek.

Eszter máris egy testtudatosító játékkal folytatta a gyermekprogramot. Gond nélkül vették is az akadályt a picik, de a fiúk és lányok közt volt egy kis véleménykülönbség. Vajon ha fűszálakon járunk, lábaink vannak-e? Végül egyetértettek, hogy a lábaink helyén nem fűszálak vannak. A színésznő életében nagy szerepet tölt be a zene. Játék keretében be is mutatta, hogyan kell a különböző hangszereken játszani. Hegedülni, furulyázni, dobolni tanította a kicsiket.A kicsik lelkesedése a szüleikre is ráragadt és mindannyian ügyesen játszottak a hangszereken.

Mikor a dalolást már nagyon jól ment, a kis csapat egy magasabb szintre emelte az éneklést Eszter segítségével. Egy szólam helyett háromban csendültek fel az ismert dalok: „Ég a város, ég a ház is. Nem is egy ház, hanem száz is. Voltak bakik, néha elcsúszott a szöveg, de ettől csak viccesebb lett az egész. Az elontott szövegrészeknél mindenki csak mosolygott.

Eszter, gyakorlott anyaként ritmusdobolás megtanításával folytatta. Ehhez előkerült számos kihagyhatatlan eszköz: a csörgők, dobok arzenálja. A zajkeltő ritmus hangszerekből elsőre kaotikus káosz kerekedett, ám iránymutatással az egészből egy jól hangzó kánon alakult. „Komáromi kisleány, vigyél által a Dunán, a Dunán…” - énekelték.

A zenélést jóleső csapatjátékkal vezette le Eszter, aki színes szalagokkal átkötött tojásgyűjtő versenyt kerekített a két csapatnak. A gyerekek kicsit sajátosan értelmezték a szabályokat, de a legalább a szülők is jól szórakozhattak, látva gyermekeik találékonyságát. Végül az igazán gyors kis ujjak által apró hajók kezdtek el kikötni a terem két szélében.

Köszönjük Balla Eszternek a tartalmas és mozgásban gazdag foglalkozást.