Diavetítős mese lehet több, mint a mozgókép?

Felgyorsult világunkban, ahol mindent elural a mozgókép, üdítő élmény volt látni, hogy a lelkes közönséget mennyire elvarázsolta a mesélős diavetítős est. A szülők nosztalgiázhattak picit, a gyerekek pedig belekóstolhattak a vetítés hangulatába.

Ha beindul a fantázia
A mesélésre hangolódásként a kicsik találkozhattak élőben Bobóval. A közös fotózkodás sem maradt el.
A tekercs bekerült a diavetítőbe, Jordán Adél pedig mesélni kezdett. Ekkora a közönség már olyan csendben volt, hogy pisszenést sem lehetett hallani. Igazán bensőséges hangulat alakult ki az oviszobánkban. A színésznő kedves hangja megelevenítette a színes diaképekben összeálló történeteket. Vetítőgépbe került a „Sünik és a csúnya kislány”; „Kacor Király” és több klasszikus népmese is.
A diagyűjteményből kiválasztott mesék hőseiért a gyerekek olyannyira lelkesedtek, hogy több tekercs végén a folytatást is kitalálták, illetve azt, hogy egyes mesék másképpen is végződhettek volna.
Minden diafilm egy másik világba nyitott ajtót. A képsorok után a gyerekek elmondták, hogy számukra milyen tanulságot, üzenetet hordozott a kis történet.

Megint bebizonyosodott, hogy a személyes foglalkozások által a kicsik teljes mértékben leköthetőek. A gyerekek képzelete, fantáziája szárnyal, miközben örök tanulságok vésődhetnek be, mert a mese nem utolsó sorban tanít is.