Egymáshoz bújjunk, ne a kütyükhöz!

A Kolping Családi Akadémia szombati előadásán azt jártuk körbe, hogy vajon adjunk-e, mikor adjunk, hogyan adjunk „kütyüt” (telefon, tablet, számítógép) a gyerekek kezébe. És persze, hogy mi, szülők, hogy tudunk jó példával elöl járni.

Függőség. Nehéz szó ez egy szombat délutáni előadáson a családi pihenés közben. Mégis beszélni kell róla. Mi sem bizonyítja jobban, hogy szép számmal gyűltünk össze a teremben. A kütyü - és vele együtt az internet-függőség - mint fogalom ott van már a kisgyerekesek (sőt babások!) mindennapjaiban is, de a kamaszokat nevelőknél vitathatatlanul megkerülhetetlen.

A szülők nagy része odáig eljutott, hogy a gyerekek kütyü használó szokásaival gond van. Csak még nem tudják, mit tegyenek, tehetnek ellene. Egyszerűen nincs is rá statisztika, tapasztalat. Az erre vonatkozó kutatások alig pár évesek. Viszont közben a 12 éves korosztály 80%-ának van telefonja! És a gyerekek napi 10 (!) órát töltenek a telefonjukkal!

Mit tehetünk Szülőként?

• Mutassunk példát! Ha az anyuka a kisbaba születése után az apukával, a barátnőkkel, a rokonokkal, a fél világgal telefonon tartja a kapcsolatot, akkor bizony a gyerek számára ez a „valami” nagyon vonzóvá válik már az első hónapokban. Anyának ez a „valami” nagyon érdekes, hiszen állandóan a kezében van. Akkor nekem is kell!
• A gyerek énképe legyen a helyén. Ne a virtuális térben keressen visszaigazolásokat egy elképzelt önmagáról. Ne like-okban mérje a sikert. Támogassuk őt abban, amiben jó, és erősítsük meg abban folyamatosan, hogy ő értékes ember. Akkor is, ha kettes matekból. Mert valami másban biztosan kiváló!
• Üljünk mellé, mikor online játszik. Bizony, időigényes. De legalább tudjuk, mit játszik. Tudunk kérdezni, tudunk beszélni róla. És nem utolsó sorban egy „küldetés” végén talán jó pillanatban tudjuk neki mondani: Gyere, menjünk, csináljunk együtt valami mást!
• Fogjunk össze szülőtársakkal, ha lehet - legyen egy egyezményes idő, amikor az online játék folyik, és utána mindenkinek következzen más program. Akár lehet együtt focizni… fűben, labdával, igazival….
• Legyen időkorlát online játék, chatelés esetén! Akár egy régi vekker is ketyeghet a szupermondern kütyü mellett. És kíméletlenül csörögjön, zörögjön, mikor az idő letelt.
• Legyen meg mindennek a helye. A telefonnak pl. biztosan nem egy kamasz párnája mellett van, hogy akár éjjel kettőkor is online legyen. Vajon le tudjuk tenni éjszakára az előszobában egy helyre a család össze telefonját? A felnőttekét is! Érdemes kipróbálni!
• Ne pánikoljunk! Gondoljuk át, és lépjünk vissza arra a pontra, ahol elrontottuk. Szülőként egy energiaigényes folyamat következik, de minden befektetett óra meghálálja majd magát.
• És bármilyen drasztikusan is hangzik, van, hogy csak a teljes megvonás segít. Ha a függőség már kialakult, sajnos a visszaút nem úgy működik, hogy ma egy kicsit kevesebb kütyü, holnap még kevesebb. Gondoljunk csak bármilyen más függőségre…. Ugye?
• Töltsünk minél több hasznos időt a gyerekekkel. Kicsikkel, nagyokkal, amíg csak lehet. A közösen eltöltött idő, és a jó szülő-gyerek kapcsolat a lehető legjobb fegyver bármiféle függéssel szemben.
• Öleljük meg egymást. Nézzünk egymás szemébe. Varázserővel bír. Érdemes belegondolni, hogy mikor feledkeztünk bele utoljára a külvilágot feledve kedvesünk, gyermekünk szemébe legalább 2 percre? (És ugyanez mikor volt a telefonunkkal?...)

Köszönjük Rieger Valinak az előadást. Sajnos olyan recept nincs, hogy „holnaptól csináld pontosan ezt, és akkor ez fog történni”… de elgondolkodtató volt. Ki-ki vihetett magával élethelyzetének megfelelő útravalót a hétköznapokra.

Nekünk sem könnyű itt a szállodában. Mivel teszünk jót, és mivel vívunk ki közfelháborodást? Vajon hogy reagálnának a Vendégeink, ha kiírnánk:
„Nincs WIFI, beszélgessetek!”