Magányból az egyedüllétbe, egyedüllétből az összetartozásba

A magány és a szenvedés az emberiség alapproblémájaként minden kor alapvető kérdése. Ha jobban belegondolunk, rájöhetünk, hogy nem a szenvedés vagy a magány elviselése a valódi nehézség, hanem az, hogy ha nincs kivel osztozni ezeken.

A magányt mindenki elsőként fizikai állapotként értelmezi, holott az nem feltétlenül az. Sok ember között, zsúfolt családi programok közepette is lehet valaki magányos. Magányos pillanatai mindenkinek vannak, még akkor is, ha nem ismerjük be. A magány van, amiben segíthet is akár. Ez pedig az önmegismerés. Az egyedüllét során megtudhatjuk, hogy mit vagyunk képesek elviselni magunk. Rájöhetünk arra is akár, hogy bizonyos esetekben csak azért keressük a társaságát valakinek, mert akkor el tudjuk viselni az élet nehézségeit.

Az év vége, az ünnepek alatt sokan ünnepelnek együtt, de nagyon sokan közülük magányosak. A szeretet és odafigyelés segíthet ki sok embert a belső magány állapotából. Nagyon szépen köszönjük Béri Lászlónak a megindító és tanulságos előadást. Reméljük, hogy sikerül a magány érzését tompítani, illetve feldolgozni.