Süveges Gergő - Tovább adni, amit kaptam

Süveges Gergő négy gyermekes családapa, ismert hírszerkesztő riporter. Családjával a Kolping Hotelben tett látogatása alkalmával a gyerekekre és a szülőkre is gondolt. A kicsik egy végtelenül izgalmas média-werk feladatot teljesíthettek – valódi riportfilmet forgattak, amit Gergő profin megvágott – a felnőtteket pedig személyes hangvételű előadással gazdagította, ami a családról szólt.

A gyermekprogramról a Bobó Híradó bejegyzésben olvashatnak. A következőkben a mélyebb tartalmú, felnőtteknek szóló előadás néhány gondolatát osztanánk meg.

Biztosan mindenkiben felmerült már a kérdés, hogy vajon milyen apa /anya akar lenni? Hol húzódik a határ a felelősség és a kötelesség között?
Nos, a szülői magatartásban akaratlanul is érvényesülnek a saját gyermekkor különböző lenyomatai. A hozott minták, a gyermekkori bánásmód, az érzelmek megvalósult átélése a családban. Mindez meghatározza a későbbi felnőtt viszonyát a leendő gyerekéhez.
Vajmi kevés az esély van rá, hogy ezeket utólag megváltoztassuk magunkban, de ha már felismerünk is rossz mintákat, vajon meg tudunk-e szabadulni tőlük?
Vannak a gyermekkorban alapigények, melyek hiánya később egy életen át tartó kényszeres hiánypótlást eredményez. Sajnos legtöbbször sikertelenül. Olyan alapelemekre kell itt gondolni, mint a megkapott szeretet, meghittség, az értékesség érzése, a szabadság. Ezekre van valódi szüksége egy gyereknek.

De miért is vállalunk gyermeket?
Ahány személy, annyi féle motiváció és válasz van. A személyes megfejtése mindenkinek más, ha őszinte magához. A valódi okot gyakran nem ismerjük be magunknak, vagy pedig csak rajtunk kívülállók ismerhetik fel könnyebben. Ennek első eleme az önzőség, hogy kapjak. Szeretetet, figyelmet, társaságot, stb. Ehhez hasonló némileg a büszkeség. A büszke szülő gyermeke sikerét sajátjaként élheti meg. Kudarcokról viszont hallani sem akar, mert az a személyes kudarca volna. Ez eleve ki van zárva az értékrendje szerint. A babázás élménye vagy egy bizonyos uralkodási vágy is fontos mozgató lehet sokaknál. Mások egyenesen joguknak érzik, hogy gyerekük legyen, és úgy tekintenek rá, mint egy megérdemelt elismerésre, jutalomra.

Sokan azt látják fontosnak, hogy meg tudnak-e adni mindent a gyereknek? De vajon mi az a minden?
Meg tudjuk-e védeni mindentől a gyermeket? Felmerül a kérdés, meg kell-e védeni mindentől a gyereket? A nyitott gondolkodás és az odafigyelés talán azok, amikkel később megvédhetjük a gyermeket. Ha sokat beszélgetünk vele, a nyitottság később is megmaradhat a kapcsolatban. Ha kíváncsian kérdezünk, azzal megerősítjük a gyermek önbizalmát, későbbi magabiztosságát.

Hogyan szeretek én?
Mindenki másképpen szeret. A szeretet aspektusai eltérő erősségűek általában. Van, aki szavak szintjén a legerősebb, mások az együtt töltött időt tartják a legfontosabbnak. A szívesség, a testi érintés és az ajándékokkal való szeretet tartozik még ebbe a sorba. Vajon mikor szeretünk jól? Milyen mintákat adtunk tovább? A felnőtt kor küszöbén érik meg a gyermekkori nevelés gyümölcse.
A párkapcsolatban és a szülő-gyerek kapcsolatban is segít, ha meg tudjuk határozni a saját „szeretetnyelvünket”, ami jellemző ránk. További szintet jelöl már az, ha a másik fél szeretetnyelvét meg tudjuk tanulni.

A legfontosabb egy gyereknek az alapigények betöltése. A gyerekként meg nem kapott alapdolgok később nem pótolhatók, csak kárpótolhatók. Eljön a pillanat, amikor nagyszülővé válunk és a generációk által tovább gazdagodik a család. Ez megint egy új látásmódot és viszonyulást igényel.
Tény, hogy megvannak a generációs különbségek, de a legfontosabb mégis, hogy jóban legyünk. „szem nyitva, száj befogva jó” – tartja amondás. Sok nagyszülő esik bele a hibába, hogy nevelni akarja az unokát. Ez viszont nem az ő dolga. A nagyszülő feladata, hogy szeressen és támogassa a gyermeke házasságát. Az értékeket kell szem előtt tartani, ítélkezni szinte tilos! Nagyszülőként így talán megszólíthatóak maradhatunk a gyerekünk részére is az unokák érkezése után is.

Gergő bevallása szerint a nevelésről általánosságban nem lehet és felesleges is beszélni. Az önvizsgálat és a másikra való figyelés által sokkal többet megadhatunk a gyerekeinknek és párunknak, mint a „minden”.

Köszönjük Gergőnek a tartalmas előadást, értékes gondolatokat. Bízunk benne, hogy a mindennapokban többen is megállnak és elgondolkodnak a hallottakon.