Több regényben is szereplők voltunk ezen az estén

Schäffer Erzsébet mesélt ízesen, részletgazdagon a Kolping Hotel 10. jubileumi előadásán, teltház előtt. A Pulitzer- és Prima Primissima díjas újságíró és író érezte, és megélte a hangulatot, ami a szállodában körüllengte.

Már az első percekben kiderült, hogy az írónő sosem pihen, és az ideúton is újabb mesélnivalóval gyarapodott. Ő maga a példa arra, hogy csak nyitott szemmel kell járni a világban, és különleges történetekbe csöppenhetünk.

Ma megtudtuk,

• hogy miért jó a vidámparkban dodgem helyett egy padon ülni
• hogy a krémes sütit sokféleképpen lehet enni
• mit kérdez a nagytesó az újszülött kisöccsétől
• lehet-e temperával hajat festeni, és vajon mit szól ehhez a kisboltban Teri néni
• hogy karácsonykor miért fontos, hogy ne a varrógépen álljon a karácsonyfa
• miért tesz jót a házasságnak, ha 14 év után a földön ágyazunk.
• hogy került egy nyitott tetejű, hófehér alfa rómeó a budafoki úti kábelgyár elé 1969-ben

Mit tanultam a gyerekeimtől? Schäffer Erzsébet erre a témára fűzte fel a történeteit, melyek humorral átszőve, mégis mély tartalommal hozták el nekünk az írónő előadásának üzenetét: „Ha az ember játékos tud maradni, akkor nincs semmi baj”. Tanuljunk meg játszani a gyerekeinktől!

A családi pihenés alatt talán pont itt, a Kolpingban van arra lehetőség, hogy ezt a közös játékot elkezdjük.
Bár az előadónk biztosított róla bennünket, hogy bármikor nyugodtan kimehetünk, ha hívnak közben más feladatok. Nem mozdultunk. Kicsit mindannyian élveztük, hogy megállt az idő. Volt hangos kacagás, voltak kuncogások, összekacsintások. Voltak könnyek is, nem szégyelljük.
Előttünk állt egy bölcs, nagyszerű asszony, és mi áhítattal hallgattuk.
Köszönjük Erzsébet!